Jelenleg a legelterjedtebb megoldást a két nagy lapkagyártó, az Intel és az AMD kínálja. Léteznek még egyéb processzorral (VIA, stb.) szerelt noteszgépek is, de rendkívül alacsony piaci részesedésük folytán róluk mindössze említésszinten szólunk. A két gigász harcában pillanatnyilag az Intel áll jobban, de az AMD vs. Intel vita örök. Hogy melyik a jobb? Ennek eldöntésére én is kérdéssel felelek: Coca-Cola vagy Pepsi? Nehéz a választás, de leginkább ízlés kérdése. Természetesen mindkét gyártó kínál belépő szintű és csúcskategóriás modelleket is, de vannak köztes megoldások. A laikus felhasználó az órajel alapján dönt mondván: ha valami 2 gigahertzen megy, az tuti jó választás. Ezt a tévhitet az elején szeretném eloszlatni! Az órajel mindössze egy tájékoztató adat, akkor mérvadó, ha két azonos processzort vetünk össze. Köznyelvre lefordítva adott két motor, egy Trabant illetve egy BMW. Míg a Trabant motor 6000-es fordulaton lead 26 lóerő teljesítményt, addig a BMW 226-ot. Pedig mindkettő ugyanakkora fordulaton jár! Na ez a helyzet a gigaherzekkel is! Egy 2,13GHz-es Celeron összehasonlíthatatlanul lassabb, mint egy 1,46GHz-es Intel Pentium Dual Core T2310.

 

 

Az Intel belépő szintű processzorai a Celeron névre hallgatnak. Maga a család két részből áll: a régebbi típusú 400-as sorozatból, illetve az újabb, 500-asokból. Manapság kizárólag 5xx-es változatokkal szerelt modellekkel találkozhatunk. Ezen processzorok 65 nanométeres gyártástechnológiával készülnek, 512 kilobájt vagy 1 megabájt másodlagos gyorsítótárral rendelkeznek, az FSB-jük viszont minden esetben 533 megahertz. Internetezésre, tanulásra, irodai alkalmazásokra mindenképp ideális, itt nem kell komoly teljesítmény. Hátránya a SpeedStep technológia hiánya, azaz a gép akkumulátort nem kímélve mindig a maximális órajelen üzemel, nem tudja menet közben, dinamikusan szabályozni saját működését. Előnyei között mindenképp az árát kell megemlíteni, a "celeronos" notik a legolcsóbbak a piacon. Újdonság a kétmagos Celeron Dual Core, mely egyelőre csak asztali gépekben érhető el, de vélhetően készül a mobil változata is.

 

 

A Pentium M sorozat volt az első, kimondottan notebookokba tervezett mobil processzora az Intelnek. A legelső széria még 130 nanométeres gyártástechnológiával készült, majd jöttek a 90 nanométeres változatok. A processzorok széles skálán készültek, órajelük 1,3 - 2,26 gigahertz közötti tartományban mozog, másodszintű gyorsítótáruk 1 vagy 2 megabájt. Ezen CPU-k már tudják az 533 megahertzes rendszerbuszt is, de legfőbb erősségük az Enhanced Intel Speedstep Techonology, mely segítségével képesek valós időben változtatni a magfeszültségüket illetve a frekvenciájukat az éppen aktuális számítási feladatokhoz igazodva. Ezen processzorok felett már picit eljárt az idő, a régi Dothan magos Pentium M-ek azonban még ma is forgalomban vannak! Teljesítményük még mindig komoly, széles körben alkalmazhatóak, de megvételét már nem javasoljuk a bennük lévő utasításkészlet „elavultsága” miatt.

 

A Dothan magos Pentiumok leváltására érkezett az Intel Yonah magja, melyek az egymagos változat mellett már két maggal is érkeztek, nevük Intel Pentium Dual-Core. Manapság eléggé elterjedtek, de új gépekbe már kevésbé rakják őket. Ezek ismérvei a T2xxx jelölés, valamint az 1MB cache és az 533MHz-es FSB támogatás. A Dual-Core processzorok már 65nm-es gyártástechnológiával készülnek, fő erényük az alacsony fogyasztás. Irodai használatra, multimédiára, internetezésre és egyszerűbb játékok futtatására azonban kiválóan alkalmasak, ha nem szánunk sokat egy notebookra, akkor ez ideális döntés lehet.

 

 

Az Intel hosszas hezitálás után sutba dobta a jó öreg és kiszolgált Pentium nevet, és helyette a Core márkanevet vezette be. Ezzel együtt új processzormagot jelentett be, a  Meromot. Az új utasításkészlettel érkező, belépő szintű processzorok az Intel Core Duo névre hallgatnak. A processzorok mindegyike 65 nanométeres csíkszélességű, T2xxx jelölésű, azonban lényeges különbség a fentebb említett változatokhoz képest az ezekben lévő 2MB L2 cache, valamint az 533 mellett a 667MHz-es buszsebesség támogatása is. Az órajelek 1,6 – 2,13 GHz között változnak. A Speedstep mindegyikben alapértelmezett, az összes változat 64 bites. Az egyik legelterjedtebb megoldás manapság a Celeronok mellett, tulajdonképpen a belépő szintű notebookok közül rengeteg ilyennel van szerelve. Ezen CPU-k tulajdonképpen minden számítási feladattal gyorsan megbirkóznak, egy átlagos igényű felhasználónak több, mint elégséges a teljesítményük.

A Merom maggal szerelt processzorok közt a csúcsot a Intel Core 2 Duo-k jelentik. A legerősebb notebookok ilyen feldolgozó egységgel érkeznek. A számozásuk T5xxx és T7xxx, a lényeges különbség, hogy a 7xxx-es széria már 800-as FSB-t is tud, míg a T5xxx sorozat csak 667 megahertzes rendszerbuszt támogat. Ebben a kategóriában nem ritka a 4 megabájtos L2 cache, és léteznek már 4 magos változatok is! Az ilyen gépek már a legkomolyabb számítási, matematikai feladatok gyors megoldására is alkalmasak, tulajdonképpen otthoni használat során a bennük rejlő potenciált ki sem tudjuk használni. Ha hezitálunk, egy ilyen CPU-val szerelt notebook választásakor gondoljuk végig: vajon tényleg szükségünk van ekkora teljesítményre? 200 lóerős autót sem vesz meg az ember ha tudja: csak a sarki füszértbe ugrik le majd vele zsemléért.

Fontos megemlíteni még a Merom mag leváltására kiadott új, 45 nanométeren készülő Penryn-t, mely az Intel legújabb fejlesztése. Az ebből készülő processzorok az abszolút felső kategóriát jelentik jelenleg. Számozásukról (T8xxx és T9xxx) valamint 6 mega másodlagos gyorsítótárukról ismerszenek meg. Ebből a magból készülő processzorok csak most kezdik el meghódítani a piacot.

 

A felsorolt technológia- és név kavalkádot lehetne tovább tetézni a speciális alacsony és ultra alacsony fogyasztású processzorok ismertetésével, illetve a fő rivális AMD termékeinek felsorolásával, de ezt már csak a laptopkalauz.hu -n…  

 

Gungl Ákos, Folkmann Ferenc – Laptopkalauz.hu