Véletlen félreértés vagy szándékos félrevezetés?

Sok boltban, internetes áruházban és egyéb helyen olvasgathatjuk, hogy IBM N100, IBM Lenovo N100, vagy éppen IBM ThinkPad N100 kapható. Nehéz eldönteni, hogy ezt éppen milyen célzattal írták így. Van aki tényleg annyira dilettáns, hogy teljesen jó szándékkal írja le az ostobaságot, ám van sajnos olyan is, aki készakarva vezeti félre a laptopfronton kevésbé járatos vásárlókat. Mindjárt a teszt elején szeretném ezt a dolgot tisztázni. A két gyárnak valóban van köze egymáshoz. Mégpedig annyi, hogy az Európában és a tengerentúlon addig ismeretlen, elsõsorban kínai illetve belsõ-ázsiai piacra dolgozó Lenovo 2005 tavaszán felvásárolta az IBM évek óta veszteségesen mûködõ PC-üzletágát, valamint a kapcsolódó márkák használati jogát 2010-ig. A vállalat neve ettõl kezdve fokozatosan bevonult az amerikai és európai köztudatba. A Lenovo két dolgot csinált: mindössze három hónap alatt nyereségessé tette az IBM haldokló PC szegmensét, valamint megkezdte saját termékeinek a forgalmazását is, világszerte. És itt kanyarodunk vissza a jelenhez. Most az a helyzet, hogy kétféle gépet kaphatunk: az eredeti IBM gépeket (ThinkPad, stb), illetve a Lenovo saját gépeit, amik design terén nagyon hajaznak az IBM-ekre, de nem azok! Néhány kereskedõ az IBM neve mögé bújva próbálja eladni a Lenovokat, becsapva ezzel az embereket. Meg kell érteni, két külön márkáról van szó!

Hitvány kínai?

Mint ahogy másokban, bennem is megfogalmazódott a gondolat: most mi lesz az IBM-ek híresen jó minõségû gépeivel? Vajon ledegradálja õket a Lenovo valami olcsó józsefvárosi szintre? Sokan már komoly kudarcokat és minõségromlást vizionáltak, de mégsem lett így! A Lenovo felnõtt a feladathoz és tartja a színvonalat, sõt innovatívan válaszolt a kihívásokra: folyamatosan fejleszti a gépeket, a ThinkPad sorozat jó híre nem szenvedett csorbát. Emellett természetesen más is fontos a számára. A 2010-ben lejáró márkahasználati jog is arra sarkallja õket, hogy a saját termékeit világszinten minél jobban felfuttassák. A Lenovo ezért dobta piacra a világ minden táján a 3000-es sorozatot, amivel természetesen más közönséget céloz meg. Mindenütt kihangsúlyozzák, hogy gépeik nem a ThinkPad-ek és ThinkCentre-k konkurensei, hanem ezek kiegészítõi egy alacsonyabb piaci szegmensben. A Lenovo 3000 család jelenleg három sorozatból áll: C sorozat, N sorozat és V sorozat. Az eltérés köztük a kijelzõk mérete: a C sorozat a hagyományos 15"-os XGA, az N sorozat 14,1 illetve 15,4 collos wide, míg a V sorozat 12,1"-os széles kijelzõvel rendelkezik.    

Az N100 bemutatkozik

A Lenovo 3000 N100-as sorozat 2006 márciusában debütált két fõbb változatban: a 14,1 hüvelykes képátlójú, WXGA (1280x800) kijelzõvel szerelt modellek integrált videovezérlõvel rendelkeznek, míg a 15,4 collos, WXGA (1280x800), vagy WSXGA+ (1680x1050) panellel érkezõ típusokat az integrált GPU mellett megvásárolhatjuk 64-128 MB dedikált memóriával rendelkezõ GeForce Go 7300-al is. A kijelzõk vagy a fényesek, (VibrantView)  vagy - a WSXGA+-t kivéve - a hagyományos, matt felületûek lehetnek.
Az N100 az átlagnál jobban felszerelt gép: összes modell szériatartozéka egy 4 az 1-ben kártyaolvasó, egy 10/100-as Fast Ethernet kártya, modem, továbbá mindegyik gép rendelkezik a hibaelhárítást és a használatot megkönnyítõ Lenovo Care szoftvertechnológiával. Ezek mellett még  Bluetooth-ot, vezeték nélküli hálózati kártyát és ujjlenyomat olvasót (opció) is találhatunk a gépeken.
A noteszek átlag 2,8 kilogrammot nyomnak, vastagságuk típustól függõen 30,3-37,1 milliméter. A gyári, 6 cellás akkumulátorral maximum három-, a 9 cellással maximum 5 órás mûködést garantál a gyártó.

Átöltöztetett ThinkPad?

Ahogy elõveszi és kinyitja az ember, valahogy olyan ThinkPad-es érzés lesz rajta úrrá. A Lenovo N100-asa nagyon sokat örökölt a nagyhírû elõdtõl. A kialakítása, a robosztus, masszív megjelenése, a billentyûzete mind-mind ezt az érzést erõsíti. Bár a Lenovo tervezõasztalán próbáltak belecsempészni valamit a jelenbõl is: a lekerekített formák (elsõsorban hátul) az új utak keresését jelzik. A felhasznált anyagok terén azonban már kár hasonlóságot keresni a két széria között. A Lenovo nem használ semmi megerõsítést, bár így is elég talán az egyik legmasszívabb gépet alkották meg ebben a kategóriában. A felhasznált mûanyagok azonban nem tûnnek silánynak, ráadásul az összeszerelés minõsége is kiváló. A gépház sehol sem zörög, nem nyikorog, nem ropog. A fedlap masszív, ezüstfestésû, szolid Lenovo felirat díszeleg rajta. Emellett a funkcióját is remekül ellátja: rendkívül stabilan tartja a 15,4"-os VibrantView kijelzõt.

Felszereltség

Tesztünk alanya az N100-as sorozat átlagosan felszerelt tagja. A gépben egy régebbi Core Duo T2250 (1,73GHz) dolgozik. Az alapot az Intel 945GM chipsete biztosítja integrált videotámogatással. Ezek mellé 1GB memória és 80GB háttértár kapcsolódik. Ez a pár adat elég ahhoz hogy lássuk: nem egy gamer géprõl van szó, inkább otthoni szórakoztatatásra (zene, film, internet) és elsõsorban irodai alkalmazások futtatására való géppel állunk szemben. Ehhez mérten viszont minden megvan a gépben, amit elvár az ember ilyen szinten. A masina jobb oldalán 3 álló USB csatlakozót találunk a színekkel jelölt szokásos audio csatlakozók mellett (mikrofon, fülhallgató). Ezek mellett egy LG 4082N DVD író található, valamint a hagyományos VGA kivezetés. Ezeket elnézegetve kijelenthetõ, hogy a tervezõk a jobb oldalon minden talpalatnyi helyet kihasználtak. A hátulján már nem ekkora a választék. Itt a legnagyobb részt az akkumulátor foglalja el. Az akksi mellett még azért szorítottak helyet egy S-Video csatlakozónak, a modemnek, egy szellõzõnyílásnak és a hálózati töltõ csatlakozójának. A bal oldal is ki van használva: itt az imént említett hátlapi szellõzõ nagyobb változatát találjuk egy Kensington zár elõkészítés, egy USB, egy FireWire, egy LAN, egy PCMCIA és egy kártyaolvasó társaságában. A gép 3/1-es BMW-re emlékeztetõ "cápaorrában" egy igen erõteljesen mûködõ két állású kapcsoló található, mely a vezeték nélküli kommunikációs eszközöket aktiválja, azaz mind a Bluetooth, mind a wifi egyszerre indítható és állítható le a kis pöcök segítségével. A világgal való kapcsolattartást segíti elõ a kijelzõ tetején fellelhetõ integrált kamera is.

Kényelem és bosszantó apróságok

A használat során igyekeztem olyan dolgokat keresgélni, amik megkönnyítik, kényelmessé teszik a munkát a gépen, de próbáltam figyelni a bosszantó hiányosságokra is. Az elsõ, amit meg kell említenem, az a billentyûzet. Egyszerûen az egyik legjobb, amivel eddig találkoztam ezen a szinten. A gombok lenyomásának semmi hangja sincs, könnyen, némán járnak. Szinte teljesen IBM billentyû, a kis piros pöcök nélkül. A billentyûzet fölötti gyorsgombok is hasonlóan remekek: nem zörögnek, nem lötyögnek, egyszerûen jók. Hasonlóan jókat tudok mondani az egérrõl és gombjairól. A tapipad nagyon jó felületû, könnyen, pontosan mûködik. Külön tetszett az egérgombok érdesített felülete, egybõl érzi az ember, ha rátéved az ujja. Hasznosnak és mutatósnak találom a szolid piktogrammokat is a gép szélén. Szépen látja az ember, melyik csatlakozót hol keresse a gépen. Külön öröm számomra, hogy csak egy matrica díszeleg a gépen, köztudottan érzékeny vagyok ezekre a förmedvényekre. A kijelzõ minõsége sem hagy kívánni valót maga után, kellõen kontrasztos, kellõen fényes, élénkek a színei. Az egész gép alapvetõen kényelmes, jól használható, de azért rendelkezik pár hibával, illetve általam hibásnak, nem átgondolt tervezésre utaló dolognak vélt problémával.
Az elsõ dolog amit meg kell említenem, a gép alja. Szemet gyönyörködtetõ látvány az ezüst színre lefújt alsó rész, de nem értem mi haszna. Az ölben tartás miatt hamar elkezd kopni, elveszti szépségét. Egyszerûbb lett volna nem festett anyagot használni egy ilyen erõs igénybe vételnek kitett helyen. A belsõ részek festésével is van gondom: az egérpad körül 2 óra használat után ujjlenyomatok serege sorakozott. Szerencsésebb olyan festést használni, ami ilyen dolgokra kevésbé érzékeny. Nagy csalódás volt számomra a beépített hangszórók minõsége. Egyszerûen csúnyán szólnak nem beszélve arról, hogy maximum hangerõn sem lehet õket rendesen hallani. A hangrendszerhez kapcsolódóan még egy gondom van. Nem értem teljesen mi a logika abban, hogy az audioeszköz vezérlését két helyre is betették. Egyrészt a billentyûzet feletti 3 gyorsgomb is hangosítja, halkítja illetve némítja az eszközt, míg a funkció gomb lenyomása mellett az Esc, az F1 és az F2 gombokkal is ugyanezeket a dolgokat érjük el. Nagy talány ez. Újabb érdekes dologra a webkamera próbálgatásakor bukkantam. Számomra fura, hogy billentyûkombinációval nem kapcsolható ki és be a kamera, kizárólag szoftveresen (bár ez lehet mást nem zavar). A másik ami nem tetszik, az egyszerre mûködõ Bluetooth és wifi modul. Szerintem a hangeszköz túllihegése helyett jobb lett volna egy gomb a BT-nak, egy a kamerának és egy a wifinek! Kicsit szokatlan, hogy az egér jobb szélén hiányzik a scroll funkció, sokan kedvelik egyszerû használata miatt

Megéri a pénzét

Összegezve kijelenthetõ, hogy jót alkotott a Lenovo. A fent említett apróságok inkább csak a szõrszálhasogatás eredményei, nem befolyásolják érdemben a zökkenõmentes, kényelmes használatot. A gép külseje eleganciát és megbízhatóságot sugároz, a belsejét a minõségi hardverek jellemzik. A Lenovo szoftver támogatottsága is kiváló: internetrõl minden hardverhez letölthetõ a driver. Ezek mellé a felhasználói szoftverek tömege párosul, ezek is beszerezhetõek pár kattintással! Ha mindehhez hozzávesszük azt a hátteret, amit az IBM biztosít a dologhoz (szervizhálózat, egyebek), akkor kijelenthetjük: a Lenovo a kategória egyik legkomolyabb gyártójává lépett elõ az ismeretlenség szürke homályából, a konkurensek nem csekély bánatára. Egyedül a garanciára lehet még kis panaszunk: az alapból egy év világgarancia mellé pluszban vásárolt garancia kiterjesztés már csak kis hazánkban érvényes. Ennek ellenére kijelenthetõ, hogy a 3 kiló súlyú, masszív, jól összerakott gép igen jó vételnek számít a mai magyar piacon.

A notit a LAPTOPSZALON.hu bocsájtotta rendelkezésünkre a teszthez.

polip