Régóta van számítógépem, talán túl régóta. Ebből is tudom: öreg vagyok. És mint olyan, konzervatív. Világ életemben PC-m volt, nem kedveltem a csillogó villogó hordozható kütyüket. Gondoltam minek ilyen? Lassú, keveset tud, az akksija lemerül egy pillanat alatt, nem fejleszthető, cipelni ide-oda...inkább nyűg, mint igazi társ.
Bezzeg az asztali gépem! Folyamatosan vásároltam bele a legújabb cuccokat, állandóan kellett bele minden, követni kellett a trendet. Emlékszem, amikor kijött a 800-as Duron! Rohantam megvenni, alaplappal, GeForce 2-vel, memóriával, egyebekkel. És a win98 vidáman hasított rajta. Konzervatív vagyok. Már akkor is nehezemre esett a váltás XP-re. Biztos sokan emlékeznek arra a nyűgre, amit az XP jelentett. Amikor le kellett törölnöm a 98-at olyan volt, mintha a barátom veszítettem volna el.
Aztán nem bántam meg!
Megszoktam, megszerettem az XP-t. A játékok klasszul futottak, éjszakákon át gyűrtem őket. Aztán a Duron lassú lett, megérett a váltásra. Jött a csoda Thunderbird néven! Gyors volt, mint a villám! Aztán a Thunderbird is tovaszállt. Jött az utód, Asus A7V, Barton mag, meg TI4200! Világverő konfig! Jöttek az új gémek, belefeledkeztem a videoszerkesztés világába, mpeg szabványok, meg PAL, meg framerate meg egyebek! Kellett a teljesítmény! Aztán megint új szelek fújdogáltak, de már 64biten! Hát persze hogy kellett!
Muszáj volt megvennem az új nForce-os lapot, meg az Athlon64-et!
Innentől már nagyon hasított a cucc! A proci teljesítményét már rég nem használtam ki, de a gémekhez kellett. Ki kellett hajtania az egyre-másra bekerült videokártyákat. FX sorozat, majd a 6600GT! Minden grafikai elemet láttam! Élsimítva!! Bámulatos! De a világ nem áll meg! Olyan dolog történt, mint még soha: két mag került egy prociba! Hát ilyen nekem kell! Meg is vettem de rögtön. Core 2 Duo E6400, Gigabyte DS4, 1 giga RAM! Mert fontos a gyorsaság! A filmkonvertálás soha nem látott sebességgel készült el, hisz fontos volt az a 15 perc, amivel ez a CPU előbb végzett.
Újabb változás: észrevettem valamit...nem gémelek! Mi lelt? Valahogy már nem kötnek le az élsimítások, a headshotok, a futószalagok. Kiégtem, megöregedtem, meguntam. A filmek sem kötnek le...az erőmű meg dübörög az asztalon, óránként nem kevés wattot zabálva. De a legnagyobb igénybe vételt a laptopkalauz admin felülete jelenti neki. Itt nem kell élsimítás, itt nem kell vertex shader. Ide már elég bármi. És én, a nagy laptop-ellenes megvilágosodtam: kell egy ilyen!
De nem estem a PC-s létem során elkövetett hibáimba, pedig elgondolkodtam: milyen gépet vegyek? Szemezgettem a T61-esekkel, gyönyörűek, rendkívül sokat tudnak, bivaly erősek, de aztán eszembe jutott hogy mire fogom használni. Netezésre, filmnézésre, zenélgetésre. Ide nem kell két mag, nem kell komoly videokártya, nem kell a világon semmi. Nem mellesleg a 300K-s gépet pont ugyanúgy unom meg jövőre, mint a filléreset.
Új barátra tettem szert: HP NX6325. Sok ilyen kis masina megfordult a kezem közt, tesztet is írtam róla. Valahogy mindig a szívem csücske volt. Nem hivalkodó, nem bivalyerős, nem játékra való, de pokolian jól összerakott, kiforrott, megbízható gép. Imádom a vonalait, a szürke fekete színvilágát, a klasszikus formáját, az időtállóságát...de mint mondtam: konzervatív vagyok.
...eladtam az asztali gépem, de tudom: ezt a lépést nem bántam meg!   

polip