Szép a gép...
A fekete, legömbölyített formavilágú gép elsõ ránézésre eleganciát sugároz magából. Nehéz megmagyarázni miért, de a fekete mûanyag, amibõl készült valahogy szép fekete. Hülyeség mondhatnák páran, a fekete az fekete, de mégis ez a fekete más. Nekem tetszik. A fedlapon a szokásos Packard Bell felirat egy ezüst csíkban és egy kis MSI koppintás: a felirat bekapcsolt állapotban világít. Nem csúnya ez sem, kétségtelenül sokat dob a gép megjelenésén. Felnyitva sem romlik az összkép, marad a hûvös elegancia. Az üvegszerû "Wifi" és "eco" gombok, a fémkeretes bekapcsológomb, a szolid piktogramok, az ovális tapipad és a két egérgomb érdekes megoldása mind mind a tudatos tervezést mutatja. Külön öröm a teljes értékû billentyûzet, azaz komplett numerikus pad van a gép jobb oldalán, ennek ellenére sem tûnik zsúfoltnak a klaviatúra. Az összképet növeli a belsején átfutó ezüst csík, mely mintegy keretet ad a gépnek. Sokat ront viszont a szokásos matricázás, én - ha megvenném - elsõ lépésben biztos lekapargatnám õket. Sajátos megoldás a kijelzõ keretében a webkamera mellé integrált mikrofon, késõbb kitérünk rá. Jó dolog a tartósság szempontjából, hogy a kijelzõnek három zsanérja van, ez rendkívül masszívabban tartja az egész felsõ részt. A gép elején a zár is okés, jobb minõségû, mint a Dell Inspiron 6400 zárnak titulált zörgõ mûanyagdarabkája. Összegezve az elsõ benyomásunkat, roppant takaros, masszív, jól összerakott, tudatosan megtervezett gépet ismertem meg a Packard Bell személyében, de nézzük mit tud a masina.
...de sovány vigasz
Egyik ámulatból a másikba esek! Még hogy tudatos tervezés? Forgatom a gépet, nézem a felszereltségét. A jobb oldalán leltem 2 USB csatlakozót, egy mikrofon bemenetet és egy audio kimenetet. No sebaj, nem estem kétségbe, majd a hátulja! Ott találtam még 2 USB csatit, egy VGA kimenetet, egy LAN csatlakozót, 
a tápcsatlakozót, valamint a biztonság netovábbját, egy Kensington zár elõkészítést. Érdekes. Lelkesen forgatom tovább, de a jobb oldalon csak egy DVD író árválkodik. Az elején meg három piktogram és semmi több. Nade könyörgöm! A harmadik évezredben járunk! Volt már ember a Holdon, meg minden! Manapság már egy mosópor is intelligens nemhogy egy laptop. Hát hol vannak a FireWire, az S-Video, a kártyaolvasó, a PCMCIA vagy Express Card foglalatok slotok, csatlakozók? Ilyet rég nem láttam. Talán tényleg a jól megépített, designes házzal próbálják kompenzálni ezeket a kapitális hiányosságokat? Már kiskorom óta tudom, hogy nem a külcsin, hanem a belbecs a fontos.
Jó is meg rossz is
Ezek után az elõítéleteim nem csökkentek, sõt félve kapcsoltam be a gépet. Belekukkantottam a BIOS-ba kicsit, itt újabb meglepetés ért. A BIOS számos extra szolgáltatást kínál, ami az átlag notebookokban nem található meg. Ilyenek többek közt a touchpad lekapcsolása, az I/O eszközök (USB, audio, LAN és WLAN) lockolása, valamint a merevlemez jelszavas védelme! Érdekes még a Power fülön található Battery Calibration, mellyel az akksit lehet feltölteni és kisütni. Na gondoltam gyorsan ki is próbálom pontosan mit jelent a jelszavas lemezvédelem. A restart után egy kérdésbe szalad bele az ember: kéri a gép a merevlemez védelem jelszavát, vagy ha nem akarom beírni, nyomjak Esc gombot. Természetesen Esc-et nyomtam, megnézzük mit ér a védelem. Bevágtam egy XP telepítõcédét és nekiláttam az installnak. Szépen zajlott a folyamat, majd mire visszaértem a kávéval, a következõ kép fogadott: a Windows szépen bedetektálta a 120-as merevlemezt a gépben, de rögtön oda is biggyesztette "a merevlemezt nem lehet elérni". Tehát mûködik. Ezek után az XP telepítése zökkenõmentesen lezajlott. Összefoglalva a BIOS-os tapasztalataim, ismét a kellemes csalódás állapotába kerültem, meglepõen sokoldalú, összetett BIOS-a van a gépnek, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra.
Az újabb kellemes csalódást a gép mûködése, használata okozta. Az AMD Turion X2 TL-52-es kétmagos processzora, az 1GB memória, a 120-as SATA-s merevlemez és a GeForce 6100GO villámgyorsan mûködteti a frissen telepített rendszerünket. Kellemetlen volt viszont megélni a driver CD hiányát, bár ez nem újkeletû dolog. A HP sem pakolta tele az nx6325 dobozát holmi Windows driverekkel, gondolták ott a net, oldja meg mindenki. Ennek általában egyetlen szépséghibája van: a Windows alapból természetesen sem a drótos, sem a wireless hálózati kártyát nem ismeri fel a gépekben. Ez sincs másképp a mostani tesztünk alanyával sem, a Packard Bell kártyái is túllépnek a windows által értelmezhetõ tartományon. Marad a jó öreg asztali gép és a pendrive. Még szerencse, hogy az internetes supportja a Packard Bellnek igen jó, hamar ráleltem a hálókártya driverére, elég volt csak a gép sorozatszámát beírni. Innen már gördülékenyen mentek a dolgok, a driverek passzoltak a géphez, 10 perc alatt kompletten fenn volt minden. Rögtön ki is próbáltam amit tudtam: a beépített hangszórók kimondottan élvezhetõen szólnak, talán annak köszönhetõen, hogy a gép elején az asztal felé néznek és a hangot kicsit szórja az asztal lapja. De persze ez korántsem biztos, az viszont tény: nincs mûanyag hangja az egésznek. Az iromány elején említett mikrofon elhelyezésérõl viszont megint csak negatívan tudok szólni. Egyszerûen nem hallatszik a túloldalon, amit mondok. Más gépeken kimondottan arra törekednek, hogy a hangforráshoz lehetõleg minél közelebb tegyék a mikrofont. Hát itt épp az ellenkezõje figyelhetõ meg, valami sajátos logika alapján: a mikrofon a kijelzõ tetején van, azaz a létezõ legtávolabb a felhasználó szájától. A kamera ismét meglepetést okozott, a kép semennyire sem szemcsés, teljesen tiszta. Más gépek hasonló kapacitású kamerája által nyújtott kép siralmasnak mondható a Packard Belléhez képes.
A gép kezelõszervei nagyon kényelmesek. A borítással egy szintben lévõ egérpad kimondottan kényelmes, a billentyûk könnyen, hangtalanul járnak. A wifi átlagosnak mondható, volt már laptop az asztalomon, ami a két emelettel feljebb lévõ hálózatot is látta, hát a Packard Bell nem ezek közül való. A billentyûzet fölött lévõ "eco" gomb azon kívül, hogy leveszi a képernyõ fényerejét, nem sokat csinál. A teszt során kipróbáltam mit tud a gép, nincs mit hozzáfûznöm. Mind a Turion, mind a GeForce 6100GO azt hozza, ami elvárható tõle. Külön megemlíteném viszont a DVD írót. Az átlagosnál jobb minõségû írási eredményt produkált egy Verbatim lemezzel, nem mellesleg 8X-os sebességgel!
Koncepció vagy a teljes hiánya
Érdekes érzések kavarognak bennem, így a teszt végére. Tulajdonképpen nem tudom eldönteni jó a gép vagy sem. Egyszerûen nem tudom hova tenni. A kidolgozása, az összeszerelés minõsége szinte a tökéleteshez közelít, bármelyik ilyen kategóriájú gépnél jobb minõséget produkál. Nem nyikorog, nem zörög, masszív, igényes, szépen összerakott darab. Viszont a felszereltsége katasztrofális. Egy mai laptop azzal tudja meghódítani a vásárlók szívét, hogy olyan extra szolgáltatásokat nyújt, amit a konkurencia modelljei nem. Na itt ilyenrõl szó nincs! Nem hogy extra szolgáltatások nincsenek, még a mai kor alapkövetelményeinek sem felel meg! Nincs kártyaolvasó a gépben, nincs PCMCIA vagy Express Card slot, hogy csak a két leglényegesebbet említsem. A BIOS viszont olyan extra szolgáltatásokkal rendelkezik, hogy már az az ember érzése: tévedésbõl került ebbe a gépbe, biztos valamelyik komoly üzleti modellbe szánták.
Összefoglalva az egészet egyszerûen nem tudok jobbat mondani: fura gépet ismertem meg a Packard Bell EasyNote MX51 személyében. A tudatos tervezés meglátszik a gépen, de teljesen nyilvánvaló, minden darabját külön-külön tervezték meg. A ház magában remek, a BIOS úgyszintén. A felszereltség a legalsó kategória legalja, míg a belseje középkategória. Nem tudom ki találta ki, hogy gyúrják ezt egybe, de a végeredmény nem éppen egy remekmû lett. Ha ehhez hozzávesszük a viszonylag magas árát, akkor kijelenthetõ: nem ez lesz a legnépszerûbb darab a hazai notebookpiacon.
A notit a LAPTOPSZALON.hu bocsájtotta rendelkezésünkre a teszthez.
polip
