Notivinyók

A merevlemez vagy más néven winchester a számítógépek egyik legfõbb eszköze. Ezen tároljuk adatainkat, errõl fut az operációs rendszerünk, tehát a mûködéshez elengedhetetlen.
A "vinyó" mérete szabja meg a gépünkön tárolható adatok mennyiségét. Régebben a laptopokba szánt merevlemezek kapacitása jóval kisebb volt asztali társaikénál. Ennek egyszerû oka van: a méret. Az egész dolog nyitja a gyártástechnológiában rejlik, régebben szinte lehetetlen volt megvalósítani ami a mai világban mindennapos, azaz akár 160GB tárolókapacitást belesûríteni egy fél cigarettásdoboznyi helyre.
Természetesen ennek a dolognak ára is van: egyre nagyobb hõ és hangtermelés. Az elsõ igazi áttörés a merevlemezek piacán az volt, amikor sikerült elkészíteni az asztaliakéhoz nagyon hasonló kapacitású merevlemezeket. Ezek általában 5-30GB adat tárolására alkalmas egységek, 4200-as fordulatszámmal és 2 mb belsõ cache-el.
Az újabb áttörést a 2002-es esztendõ tavasza hozta el a notivinyók frontján, a Toshiba és az IBM megkezdte az 5400 ford/perc sebességû meghajtóik forgalmazását, amelyek az elõzetes számítások szerint akár 25 százalékkal is gyorsabbak lehetnek az addig piacon levõ, 4200 ford/perc sebességû merevlemezeknél. Ennél gyorsabb meghajtókat ne is keresgéljünk, mert a laptopwinchestereknél egyenlõre a technológia nem nagyon teszi lehetõvé a nagyobb forgási sebességet. 
Természetes, hogy a vállalatok igyekszenek növelni a merevelemezek sebességét és kapacitását, miközben csökkentik a fizikai méreteket. Azonban a notebook számítógépekbe szánt meghajtók esetében számos komoly kompromisszumot kell kötni, ugyanis a nagy kapacitás és sebesség rendszerint nagyobb méretet, fogyasztást, zajt és hõleadást is jelent.
Mindezek azonban nem jelentettek komoly akadályt, a fejlõdés azóta is töretlen. Jelenleg a piacon már a Toshibán és az IBM-en kívül több nagy cég is osztozik, pl. a Samsung vagy a Fujitsu - Siemens. Mára már az IDE-s (PATA - azaz Paralell ATA) eszközök mellett megjelentek a SATA I/II (Serial - ATA) csatolóval rendelkezõ notebook merevlemezek is, melyek kapacitása akár 160GB is lehet. A mai laptop merevlemezek kizárólag 8 vagy 16 MB belsõ cache-el rendelkeznek, és már nem megy ritkaságszámba a 7200 fordulaton mûködõ modell sem.

H-HDD
A legújabb fejlesztések teljesen új irányba mentek el, a flash memóriákkal szerelt (HHD - Hybrid Hard Drive) vinyók jelentik a merevlemezek új generációját. Ezt a fajta merevlemezt már a Vista is natívan támogatja ReadyDrive néven. A hibrid merevlemezek megjelenése mondhatni kifejezetten a Windows Vista érdeme, a tervezõk ennek megfelelõen alaposan fel is készítették a rendszert az új technológia felhasználására. A H-HDD-k általában 50-tõl 512 MB-ig terjedõ beépített flash-memóriát tartalmaznak, a Vista gyorsítótára pedig maximálisan 2 TB lehet. A Windows Vista "ATA-8" parancsokon keresztül végzi el az adatok gyorsítótárba helyezését, melyek lehetnek a rendszer leállását vagy hibernálását megelõzõen eltárolt boot-információk, ezzel is gyorsítva a legközelebbi indítást. A ReadyDrive képes a lapozófájl egyes szeleteit is a merevlemez flash-memóriájába tölteni, valamint írási gyorsítótárnak is használni azt, ezzel is csökkentve a fölösleges felpörgetések számát, melybõl fõként a hordozható számítógépek tulajdonosai profitálhatnak.

SSD
A félvezetõ alapú meghajtók (Solid State Drive, SSD) a hagyományos merevlemezek flash-memóriás változatai. Lényegük, hogy a klasszikus meghajtókkal ellentétben nem tartalmaznak mozgó alkatrészeket, így a meghibásodás nagyon leredukálható. Viszont az SSD-meghajtók alakja és mérete megegyezik a merevlemezes meghajtókéval, ugyanazokkal a csatlakozókkal látják el õket, így a meglévõ rendszerekbe könnyen beilleszthetõk.

Merevlemezekkel kapcsolatos egyéb technológiák:

AHCI (Advanced Host Controller Interface): az AHCI egy olyan illesztést jelent, mellyel a rendszermeghajtó- és operációsrendszer-szoftverek képesek a fejlett SATA-funkciók felismerésére és implementálására (pl: parancsok várakozási sorba rendezése (NCQ), az üzem közben cserélhető eszközök használata (Hot Swap), tápegységek felügyelete)

NCQ (Native Command Queuing): olyan speciális technológia, mely képessé teszi a merevlemezt, hogy elemezze a processzortól érkező utasításokat, s azokat olyan sorrendben hajtja végre, hogy a lehető legmagasabb legyen az adatátviteli sebesség és legkisebb a fejpozícionálási idő.

Hot Swap (forrócsere): a Hot Swap technológiát támogató merevlemez lehetővé teszi, hogy a gazdaállomás áramtalanítása és újraindítása nélkül lehessen azt kicserélni bármilyen adatvesztés nélkül.

Legacy IDE: a SATA-n keresztül emulált IDE-mód

Nos ezek tisztázása után könnyű lesz megérteni a probléma mibenlétét. A Windows Vista alapértelmezésben támogatja az AHCI módot, ezért minden gyártó általában a SATA vezérlőt az alaplapon AHCI módba kapcsolt állapotban hagyja, azaz így kerülnek ki a boltok polcaira. Vista telepítésénél ez a dolog nem is okoz különösebb gondot, hisz a Vista minden probléma nélkül felismeri az ilyen módban működő vezérlőt, és egyetlen szó nélkül települ is a merevlemezre.
Sajnos a jó öreg XP-vel más a helyzet. Az ő idejében ezek a technológiák ismeretlenek voltak, így természetesen nem is kerültek be az operációs rendszerbe. A telepítés során ilyenkor szalad bele az ember a fentebb említett hibaüzenetbe: a Windows nem talált merevlemezt a gépben. 
A megoldás végtelenül egyszerű. Indítsuk újra a gépet, és a BIOS-ban a SATA vezérlő működését kapcsoljuk át AHCI módról IDE módra, és kezdjük újra a telepítést. Ilyenkor a vezérlő legacy IDE módba vált át, az XP pedig sima IDE-s merevlemeznek érzékeli a HDD-t. Természetesen ebben az esetben az NCQ-t és a Hot Swap funkciót nem használhatjuk, de ez senkinek sem fog hiányozni. Az NCQ érezhető különbséget egy notebooknál nem okoz. Már csak azért sem érzékeljük a hiányát, hisz a "hagyományos" 5400-as fordulaton üzemelő notebook merevlemezekben 99%-ban nincs NCQ támogatás. A Hot Swap funkció pedig notebook esetén megmosolyogtató gondolat. Így aztán bizton kijelenthető: a home userek nagyon nagy részének az AHCI mód használata tökéletesen fölösleges!
Komolyabb gondot az jelenthet, ha a BIOS-unk nem tartalmazza a SATA vezérlő működésének változtatását támogató opciót. Ekkor első lépésben a notebookunk gyártójának weboldala lesz a segítség. Itt megtalálhatjuk a szükséges vezérlőt, mellyel megmutathatjuk az XP-nek a makacs merevlemezt. Ezt asztali gépen egy pillanat alatt tudjuk intézni: telepítés elején F6 és beadjuk floppyról a szükséges vezérlőt. Azonban notebooknál ugye ilyen lehetőség nincs. Itt egy speciális programra lesz szükségünk, ennek neve: nLite. Ez a hasznos kis segédprogram arra való, hogy egy adott XP-be bele tudjunk integrálni különféle dolgokat, többek közt a szükséges drivereket. A program használata egyszerű, minimális angol és informatikai előképzettséggel pillanatok alatt sikerül egy új XP-t előállítanunk, melyek laptopunk SATA vezérlőjével van már felvértezve. Ezt nem fejtem ki részletesen, remek leírások születtek már erről, melyek képekkel illusztrálva az Interneten fellelhetők (google rulez). 

polip