A WLAN a Wireless Local Area Network (vezeték nélküli helyi hálózat) rövidítése.

Wi-Fi azaz a "Wireless Fidelity".

A WIFI az IEEE által kifejlesztett vezeték nélküli mikrohullámú kommunikációt megvalósító szabvány közkeletû elnevezése. A Wi-Fi a WLAN-hálózatok egyik része, egészen pontosan az IEEE802.11 szabvány, amely mostanra a legelterjedtebb típusú WLAN-hálózattá vált. A Wi-Fi-kompatibilis eszközök teljesítik a Wi-Fi Alliance kompatibilitási és minõségi tesztjét. Manapság a WLAN és a Wi-Fi gyakorlatilag ugyanazt jelenti, mert a Wi-Fi a legelterjedtebb WLAN-szabvány.

Ahogy a Bluetooth, a GPRS, az EDGE, a WCDMA és a GSM, a WLAN is rádióhullámok használatával továbbítja az információt..

A szabvány legtelterjedtebb megvalósításai:

802.11a
5GHz -es frekvenciasávban mûködõ eszközök; Elõnye a nagyobb távolság és sávszélesség, viszont jellemzõen csak pont-pont kapcsolatokra használják és az ehhez használható eszközök általában drágábbak. Különösen fontos az optikai rálátás a két pont között.

802.11b
2,4GHz -es tartományban mûködõ eszközök; hatótávolsága a terepviszonyoktól függõen széles skálán mozoghat, lényegesen kisebb mint a 802.11a, pont-multipont kapcsolatoknál 1 km -es sugarú körön belülre szokták tervezni Átviteli sebessége: max. 11Mbit/s

802.11g
2,4GHz -en mûködõ eszközök, a 802.11b -vel sok tekintetben megegyezik, a routerek nagy része mindkettõt támogatja. Elõnye, hogy nagyobb sávszélességet képes átvinni, hátránya pedig, hogy a távolság növekedésével lényegesen romlik a hatásfoka és érzékenyebb az interferenciára. Átviteli sebessége: max. 54 Mbit/s.

802.11n (Wireless N)
A Wireless N szabvány természetesen kompatibilis Wireless A, Wireless B, és a Wireless G szabványokkal, de ha két Wireless N berendezést kapcsolunk össze, akkor akár 12-szergyorsabb eredményt kaphatunk a Wireless G szabványhoz képest. Alkalmas médiaalkalmazásokhoz, használhatjuk játékra, online videózásra, VOIP célokra. A szabvány OFDM-et használ. Az OFDM rendszerekben egy 10, 20, vagy 40MHz-es nagysebességû vivõt 52 szubvivõre osztanak, 300KHz-es távolságokban elhelyezve ezeket. Ezek egymással parallel módon, tehát egy idõben kerülnek átvitelre. Ebbõl az 52 szubvivõbõl 48 szolgál adatok szállítására, a fennmaradó négyet pedig a vevõk fázis szinkronizációjára használják. Ezt a megoldást COFDM-nek (COFDM - Coded Orthogonal Frequency Division Multiplexing - kódolt ortogonális frekvenciaosztásos multiplexálás) hívják. A Wireless N technológia az alap 802.11 szabvány kiterjesztése a MIMO-val (Multiple In, Multiple Out). A MIMO egy többantennás rendszer, amely ellentétben a normál vezeték nélküli hálózatokhoz képest nem zavarodik össze a visszavert jelektõl, hanem ellenkezõképpen a reflektált jeleket felhasználva kiterjeszti a hatósugarat, és csökkenti az elérhetetlen pontokat.
Így a jel akár négyszer távolabb eljut, mint a Wireless G szabvány jelei. MIMO Spatial Division Multiplexing egy absztrakt matematikai modell a több antennából álló rendszerek számára. Ezt szokás intelligens smart antennáknak is nevezni. Az adónak és a vevõnek is több antennája van. Több antennán megy végbe az adás és a vétel egyidõben. Ez a megoldás lehetBvé teszi a valós 315 Mbit/s-os sebességet, két antenna között. Nagyobb rendszerekben pedig a 630 Mbit/s-ot, (csak a fizikai régetben!).
A biztonsági kérdések ebben a szabványban sem kerültek megnyugtatóan rendezésre,
hiszen az nem ennek, hanem a Wireless i szabványnak a feladata. Így továbbra is a WEP, PSK és PSK2 valamint a Radius a legmegbízhatóbb megoldás a biztonság garantálására. Az elsõ, Wireless N szabványt támogató, eszközök (kapcsolók, AP-k) gyártása már elkezdõdött, többek között az Intel Santa Rosa platformja is már ezt a szambányt használj a Wi-Fi eszközeiben.

WiMax
802.16, másnéven WiMax. Point-to-Point wireless elérést deniál. A WiMax egy MAN technológia, ami a 802.11 hotspotokat fogja összekötni az internettel. Sebessége 70 Mbps, 10 GHz és 66 GHz közötti frekvenciasávokat használ.

MIMO
A D-Link bemutatott egy PCMCIA hálózati adaptert, melyekben a MIMO technológia segítségével meggyorsítható az adatátvitel és növelhetõ a hatótávolság. A vállalat ezt a fejlesztést egy ötletes antennával érte el, amit "Smart Antenna" névvel illettek. Ezzel lehetõség nyílik arra, hogy a küldött jeleket egy irányba fókuszáljuk a vevõállomás felé. Szemben a hagyományos vezetéknélküli átvitellel, ami minden irányba sugározza a jeleket, ez a technológia lehetõvé teszi, hogy a jeleket egy céleszközre

Kapcsolódás egy csatlakozási ponthoz (Acces point)

Az IEEE 802.11 szabvány alapvetõen két eszközt definiál. Az egyik a vezeték nélküli állomás (wireless station), ami a leggyakrabban egy vezeték nélküli hálózati interfészkártyával kiegészített hordozható vagy asztali számítógép. A másik elem a hozzáférési pont (access point), amely a vezetékes LAN-hálózathoz vagy más hálózathoz csatlakozik és a vezeték nélküli állomásokkal kommunikál.A WLAN-hálózathoz egy csatlakozási ponton keresztül kapcsolódhatunk. Ez nem más, mint egy doboz, amelyben egy internetre csatlakoztatott 802.11-es rádió található. A csatlakozási ponthoz történõ kapcsolódás lehet ingyenes és esetenként lehet díjköteles is. A legegyszerûbb esetben elegendõ a csatlakozási pont mûködési tartományában tartózkodnunk, és automatikusan rácsatlakozhatunk az internethez. Vannak olyan csatlakozási pontok is, ahol elérési kódot kell megadnunk a kapcsolódáshoz.

Wireless N
Wireless-N technológia használja a MIMO-t (Multiple In, Multiple Out)
A MIMO egy többantennás rendszer, amely ellentétben a normál vezeték nélküli hálózatokhoz képest nem zavarodik össze a visszavert jelektõl, hanem ellenkezõképpen a reflektált jeleket felhasználva kiterjeszti a hatósugarat, és csökkenti az elérhetetlen pontokat! Így a jel akár négyszer távolabb eljut, mint a Wireless G szabvány jelei.
A Wireless-N szabvány természetesen kompatibilis a Wireless-B, és a Wireless-G szabványokkal, de ha két Wireless-N berendezést kapcsolunk össze, akkor akár 12-szer gyorsabb eredményt kaphatunk a Wireless G szabványhoz képest.

Titkosítás

Többféle titkosítási eljárás áll rendelkezésre annak biztosításához, hogy jogosulatlan személyek ne olvashassák el a vezetéknélküli hálózatban forgalmazott csomagokat és ne férhessenek hozzá a hálózathoz:

WEP (az IEEE 802.11 definiálja)

Ez a szabvány az RC4 titkosítási algoritmust használja, kezdetben 40 bites kulccsal, késõbb 104 bitessel is. A hosszát gyakran 64 vagy 128 bitként adják meg, ha a 24 bites inicializálási vektort beleszámolják. A szabványnak van néhány gyenge pontja. A rendszer által elõállított kulcsok elleni támadás sikeres lehet. Ennek ellenére jobb WEP-et használni, mint egyátalán nem titkosítani a hálózatot.

TKIP (WPA/IEEE 802.11i által megadott)

A WPA szabványban megadott kulcskezelési protokoll ugyanazt a titkosítási algoritmust használja, mint a WEP, de kiküszöböli annak gyengeségeit. Mivel minden adatcsomaghoz új kulcs kerül elõállításra, ezen kulcsok elleni támadás sikertelen. A TKIP-t WPA-PSK-val együtt használják.

CCMP (az IEEE 802.11i definiálja)

A CCMP a kulcskezelést írja le. Ezt általában a WPA-EAP-vel együtt használják, de WPA-PSK-val is használható. A titkosítás az AES-nek megfelelõen történik és ez erõsebb, mint a WEP szabvány RC4 titkosítása

Hitelesítés

Annak biztosításához, hogy csak a jogosult állomások csatlakozhassanak, a vezérelt hálózatokban különbözõ hitelesítési mechanizmusok kerülnek alkalmazásra:

Nyílt (open)

A nyílt rendszer nem igényel hitelesítést. Bármely állomás csatlakozhat a hálózatra. Mindamellett WEP titkosítás használható.

Megosztott kulcs (shared)

Ebben az eljárásban a hitelesítéshez a WEP-kulcsot használják. Ez az eljárás azonban nem javasolt, mivel a WEP-kulcs érzékenyebb a támadásokra. A támadónak elég csupán egy ideig figyelnie az állomás és a hozzáférési pont közötti kommunikációt. A hitelesítési folyamat során mindkét oldal ugyanazt az információt cseréli ki, egyszer titkosított és egyszer titkosítatlan formában. Így a kulcs a megfelelõ eszközök segítségével újból elõállítható. Mivel ez az eljárás a WEP-kulcsot használja hitelesítéshez és titkosításhoz, nem javítja a hálózat biztonságát. A megfelelõ WEP-kulccsal rendelkezõ állomás hitelesítést, titkosítást és visszafejtést végezhet. A kulccsal nem rendelkezõ állomás nem tudja visszafejteni a kapott csomagokat. Következésképp nem tud kommunikálni, függetlenül attól, hogy tudta-e hitelesíteni magát.

WPA-PSK (IEEE 802.1x szabványnak megfelelõen)

A WPA-PSK (a PSK az elõre megosztott kulcsot (Pre-Shared Key) jelenti) a megosztott kulcsos eljáráshoz hasonlóan mûködik. Minden résztvevõ állomás és a hozzáférési pont ugyanazt a kulcsot használja. A kulcs 256 bites és általában jelszóként kerül megadásra. Ez a rendszer nem igényel olyan bonyolult kulcskezelést, mint a WPA-EAP és privát használatra jobban megfelel. Ezért a WPA-PSK-t »Otthoni« WPA-nak (WPA Home) is nevezik.

WPA-EAP (az IEEE 802.1x szabványnak megfelelõen)

A WPA-EAP valójában nem hitelesítési rendszer, hanem hitelesítési információ átvitelére szolgáló protokoll. A WPA-EAP a vállalati vezetéknélküli hálózatokat védi. Magánhálózatokban nem nagyon használják. Emiatt a WPA-EAP-t »Vállalati« WPA-nak (WPA Enterprise) is szokás hívni